Pomegranat/Gránátalma

Zaandijk és a madeleine forma

Már régóta vágytam rá, hogy elkészítsem az én madeleinemet. Ismeritek azt az érzést, amikor régóta kerestek valamit, és mikor rátaláltok, még ha pár filléres is,, abban a pillanatban többet ér, mint bármilyen nagy értékű dolog? Így voltam én ezzel a madeleine formával, amit már annyira rég kerestem, és Hollandiában, egy csendes kisváros eldugott vintage boltjában találtam meg. Nem szilikonosat, sem újat nem akartam,, hanem valami régit,, kicsit ütött kopottat, valami vintage (szerűt). Ez a kicsike város Zaandijk.

Elég vicces, vagy őrült, de Zaandijkról csupán egyetlen  képet láttam meg egy újságban,, és tudtam, hogy oda el kell mennem. 

Zöld házak mindenütt, hangulat felsőfokon

A zaandijki madeleine forma, és a madeleinek

Recept

120g olvasztott vaj, 120g cukor, 120g liszt, 4 tojás, 2 evőkanál kakaópor. Ez az alap recept.

Ezenkívül bármivel ízesíthetjük még, én most darált mandulát (nem sokat) és mandula aromát tettem hozzá. (Csak érzéssel)

A tojásokat elkeverem a cukorral, olvasztott vajjal, a lisztet a kakaóval, majd ezeket vegyítem,, lehűtöm (1 óra), formákba öntöm, és kb 12 percig sütjük 180°-on. (Aki szeretné, csokiba is márthatja)

Színes virágosládák Dordrecht utcáin

Hollandiában sok mindent szerethetünk, többek közt az ilyen színesre festett virágos ládikákat. Engem kifejezetten boldoggá tesz, ha bárhol  ilyen 'kincsekre' találok. Értékelek minden olyan alkotást, ami nem kiabál sikerért, hanem csak arra hivatott, hogy színessé tegye a sétáinkat. Nem gondolom, hogy Dordrecht az egyetlen város, ahol ehhez hasonló festett ládikák találhatók,, de velem még hasonlók nem jöttek szembe. A művészet lépten-nyomon jelen van,, járjatok nyitott szemmel. 

Holland Fotómúzeum

A rotterdami kikötői térség egyik félszigetén,, ahol korábban egy elhagyott elnéptelenedett  raktárnegyed állt, a városvezetés úgy döntött, megmenti ezt a térséget. A betonépületet fotómúzeummá alakították, nyílt egy elegáns szálloda, (Hotel New York)  felhőkarcolók, éttermek, luxuslakások, új munkahelyek. A Maas folyó partján emelkedő negyedet a rotterdamiak Mini-Manhattan-nek becézik.

Ilyen raktárnegyed még mindig található

 A fotómúzeum

A fotómúzeumban  éppen Marc Cohen Dark Knees című kiállítása volt látható. Gondoltam, ha már itt vagyok, inspirálódom egy kicsit. A múzeum archívumában egyébként nem kevesebb mint hárommillió fényképet, albumot, negatívot, sztereofotót, daguerrotípiát és elektronikus képkártyát tárolnak, valóságos fotóművészeti kincstárként működik. (forrás: Múlt kor magazin 2007 száma)

Előtérben az Erasmus híd, mögötte a felújított félsziget.

My red Lighthouse

Alig több mint egy hete még egy dániai útikönyvvel  tértem haza. Két éjszakába nyúló olvasás után már tudtam, milyen nevezetességeket szeretnék megnézni, feljegyeztem többek közt a koppenhágai René Redzepi által vezetett Noma éttermet, ami nem csak egy alkalommal lett a világ legjobb étterme, tudtam ha ott leszek biztos átkeveredek majd a svéd Malmö városába is. A nagy tervezés közepette aztán megláttam egy képet,, egy piros világítótoronyról...... és a fél éve tervezett utazást pillanatok alatt átütemeztem. Az új úti cél Hollandia.

 Bár többször jártam már Hollandiában,, de ezúttal valahogy másképp érintett meg. Nem volt nyüzsgő Amszterdam, sem fapapucsok, sem hűtőmágnes, többet akartam róla tudni, figyelmesebben akartam megélni, olyannyira sikerült, hogy többször el is sírtam magam a gyönyörű látványtól, így: Giethoorn városka (egy másik blogbejegyzésben) annyira megérintett, hogy nálam bekerült az eddigi 5 legszebb hely közé.

Texel szigete

Tegnap még csak egy fotó, ma meg már ott állok előtte, ordítanám torkom szakadtából, hogy tényleg itt vagyok,, és tényleg létezik, úgy ahogy a tegnapi fotón, a házak is ott vannak mellette és minden pont ugyanolyan. Örömkönnyek második felvonás... 

Szél, tengerzúgás, hűvös séták, pulóver, és végtelen nyugalom, nekem így marad meg ez varázslatos sziget.

Pancake

Fókuszban a friss füge

Füge II. felvonásban

Az én mennyország tortám,, mióta megsütöttem,, azóta így hívom. Füge, dió, karamellszósz, friss kecskesajt, egyszerűen imádom :)

Amikor megláttam ezt a tortát, rögtön beleszerettem,, tudtam, hogy valamikor meg kell sütnöm,, hát eljött ennek az ideje is. :) Aki hasonlóan érez ezzel kapcsolatban, szívesen megosztom a receptet.

Hozzávalók:

150g sötét csoki vagy tortabevonó

200g darált dió

200g liszt

250g cukor

8 tojás

csipet só

Krém:

500 g mascarpone

250 g porcukor

200 g friss kecskesajt

Dekoráció:

6-8 dió

6 füge

3-4 evőkanál karamellszósz

Kezdjük a tésztával:

A csokit víz gőz felett megolvasztjuk, a tojásokat két részre vesszük. A sárgáját a 150g cukorral elkeverjük, a fehérjét a sóval és maradék cukorral felverjük. A lisztes diós keveréket hozzáadjuk a tojássárgájához,, majd ehhez a felvert tojásfehérjét is. Így egyben van az egész tészta,,amit 3 egyenlő részre osztunk. Az első részt sütőformába öntjük,, amit vagy sütőpapírral bélelünk ki, vagy a szokásos kivajazott kilisztezett módszerrel. A második részhez két evőkanállal adunk az előzőleg már olvasztott csokiból,, a harmadik részhez pedig az összes többi csoki jön.. Így megkapjuk az un. ombre hatást, ettől lesz színárnyalatos.

Minden adagot 20-25 percig sütünk kb 160 fokon.

Eközben a krémhez összekeverjük a hozzávalókat,, míg egy homogén masszát nem kapunk.

Fontos, hogy a lapok teljesen kihűljenek,, ezután a legsötétebbet helyezzük legalulra,, rákenünk e krémből kb 1 cm-t, majd a félcsokis jön,, szintén 1cm-es krém,, aztán a legvilágosabbat. A maradék krémmel körbekenjük az egész tortát. A legvégén jön a dekoráció,, rácsurgatjuk a karamellszószt, a negyedbe vágott fügéket, és a diót.

Még egy fontosság: a lapokat csatos tortaformában sütöttem,, de nem a hagyományos formában,, hanem egy sokkal szűkebben. Így kaphatunk egy magasabb tortácskát :)

Aki nem talál esetleg kecskesajtot, ill. ezt helyettesíteni szeretné,, megteheti ezt az un. creme fraiche-val.

Remélem ízleni fog Nektek.. :)