Az üzletek már tavaszra csábítanak Linz belvárosában. Sokáig várakoznak majd ezek a ruhák itt a kirakatban, húsvétig biztos, eddig ugyanis érvényben maradnak a jelenlegi intézkedések.
Linz Felső-Ausztria tartományi székhelye, közel 200 000 lakosával. Bécs és Graz után a 3. legnépesebb város és a második legtöbb koronavírussal fertőzött tartomány az országban.
Dolgozni már két hete nem járok, de ma szükségem volt egy-két fontosabb iratra, hogy az otthoni munkavégzés flottul működjön. Munkából jövet, csak sejtettem, ami elém tárult.
Kedd délután 4 óra azaz 16.00 óra van. Még 'boldog békeidőben' (használom gyakran viccelődve ezt a kifejezést, mióta az utóbbi évek átrajzolták kissé Európa demográfiai térképét), ilyenkor egy lüktető városképet látnánk. De nem ma, nem ma ezen a tavaszi napon. 2020 március 24-én. Egy pillanatra behunyom a szemem és kikapcsolom az agyam, -ami most már lassan egy másik tudatállapotba lépett, átmosták a híradások, információk minden irányból- de hiába is kapcsolnám ki, felébreszt ez a csend.
A főtéren megáll a villamos. Kong az ürességtől, mint ahogy az utcák is, és a terek, kong a szívem is.
Nem a saját félelmeim ijesztenek meg, egyenlőre jól vagyok, teszem a dolgom, mert az van bőven, mindig is volt, mint valami védőpajzs előttem, ami biztonságot ad a bizonytalanságban. Ezt húzom most is elő, tervezek, dolgozom, fejlesztem magam, ezzel egy jó pár hétig biztosan elleszek, ami a mentális részét illeti.
Lesétálok a Duna partra, persze csak 'Abstand halten' ahogy itt mondani szokás megfelelő távolság tartással. Hiába is keresném a hajóforgalmat itt, üresek a kikötők.Ott is ahol laktam azelőtt.. Hirtelen az egyszemélyes nosztalgikus fájdalmam tükröződik minden sétáló arcán. Az a kevés ember is fegyelmezett, halk, és óvatos. Erre van most szükség, a fegyelemre. "Most a távolságtartás jelenti az összetartást" hangsúlyozza Werner Kogler alkancellár.
Ma ezen a tavaszi délután. 2020 március 24-én. Linz (is) megélt már szebb napokat.
