Alig több mint egy hete még egy dániai útikönyvvel tértem haza. Két éjszakába nyúló olvasás után már tudtam, milyen nevezetességeket szeretnék megnézni, feljegyeztem többek közt a koppenhágai René Redzepi által vezetett Noma éttermet, ami nem csak egy alkalommal lett a világ legjobb étterme, tudtam ha ott leszek biztos átkeveredek majd a svéd Malmö városába is. A nagy tervezés közepette aztán megláttam egy képet,, egy piros világítótoronyról...... és a fél éve tervezett utazást pillanatok alatt átütemeztem. Az új úti cél Hollandia.
Bár többször jártam már Hollandiában,, de ezúttal valahogy másképp érintett meg. Nem volt nyüzsgő Amszterdam, sem fapapucsok, sem hűtőmágnes, többet akartam róla tudni, figyelmesebben akartam megélni, olyannyira sikerült, hogy többször el is sírtam magam a gyönyörű látványtól, így: Giethoorn városka (egy másik blogbejegyzésben) annyira megérintett, hogy nálam bekerült az eddigi 5 legszebb hely közé.
Texel szigete
Tegnap még csak egy fotó, ma meg már ott állok előtte, ordítanám torkom szakadtából, hogy tényleg itt vagyok,, és tényleg létezik, úgy ahogy a tegnapi fotón, a házak is ott vannak mellette és minden pont ugyanolyan. Örömkönnyek második felvonás...
Szél, tengerzúgás, hűvös séták, pulóver, és végtelen nyugalom, nekem így marad meg ez varázslatos sziget.
Csodálatos élmény lehetett !
VálaszTörlés